Hát aran’ drága bogaraim, eljött a válogatás, vagy mi
a fene napja. Azaz, választás, jól mondod!
És képzeld el, kampánycsend van! Tudod, ez azt
jelenti, hogy most takarékra kell tenni a mocskolódást… Te, én megfordítanám!
Erre az egy-két napra hadd szóljon, de aztán két választás között kuss! Négy
évet végig kéne dolgozni, rendesen, becsülettel! Csak attól félek, hogy akkor
senki se akarna bejutni a Parlamentbe. Akkor meg minek lenne a választás?
Mert ha észrevetted te is, hát tolongás az van! Ja.
Jobban, mint amikor leárazás van az
ingyenkonyhán! Igaz, ezek is éhesek… Olyan sáskajárást tudnak csinálni, de
olyat…!
A választékot egyébként figyeled? Nem a hajamba, ne
vicceljél már! Hanem az egyénit! Meg a listát! Meg a lustát…!
Gondoltad volna, hogy ennyien akarnak nálunk másképp
ugyanazt? Vagy ugyanúgy mást? Vagy… Te, én már teljesen belegabalyodtam…
Na, nem baj, azért az illúziódat ne engedd, hogy te
döntesz! Peersze, te döntöd el, hát nem tudtad?
Odamész, kiválasztod, ikszelsz, aztán kínlódsz tovább.
Na, egy egyszerű kis történettel szemléltetem neked, hogy milyen lehetőségeid
vannak, hogy ebben a nagy-nagy mennyiségben mennyi meg milyen a színvonal.
Figyelj!
Leszálláshoz készül a repülőgép, mennek a turisták a
kis egzotikus szigetre. Azt mondja a stewardess, hogy „No smoking please!” De
ilyen szigorúan ám! Hát most őszintén, amelyik már elkezdte szívni, az hadd
fejezze be. Ha már egyszer bekapta… Na, szóval ezt mondja a stewardess, utána meg azt,
hogy „A sziget nőlakosságának a fele AIDS-es, a fele asztmás!” Egyik pasi
megkérdi a másiktól, hogy „Te, ez most mit akart ezzel mondani?” Mire a másik: „Hogy hogy mit? Hát amelyik
köhög, azt b@szhatod!”