A felhő lovasa

Fent a magas felhőn, a nagy habos fodrán,
Láthatatlan lovas lovagol a hátán.
Visszatekint a nap, de a lovas nyargal,
Zabolátlan lovát fogja erős karral.

Az ég azúr kékje le-lemaradozik,
A ló a felhőkből jó nagyokat iszik.
Itt a felhő alatt repülnek madarak,
Egy madár kirepül, lehagyja a hadat.

Fénylik a háztetőn csíkja a bádognak,
Rávilágít fénye a lecsúszó napnak.
Bimbózó orgonák ringatják fejüket,
Nyíló tulipánok kedvesen intenek.

A kis karácsonyfa szép zöldben pompázik,
A hátsó udvarban sok-sok ablak nyílik.
Várja a hintaszék szerényen a nyarat,
Nincsen itt már gyerek… Ugyan kit ringathat?

Lágy szellő suhan át itt a fák fölött,
Lement csöndesen a nap a házak mögött.
Alig van már felhő fenn a magas égen,
Megtisztulva ránk borul gyönyörűen kéken.

Debrecen, 1990. tavasza                                              Írta: Ábrányi Jánosné
                                                                                              Kiss Irén